Whitehead A föld alatti vasút

1. Auflage 2017
ISBN: 978-615-5638-69-5
Verlag: 21. Század Kiadó
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 336 Seiten

Reihe: 21. Század KULT Könyvek

Pulitzer-díj, 2017!
Nemzeti Könyvdíj (USA), 2016!
,,Az Év Könyve', Amazon.com, 2016!
The New York Times-bestseller, 2016!
,,Az Év Könyve', The New York Times, 2016!
Cora rabszolga egy georgiai ültetvényen, az élete maga a pokol - a környezetében talán senki sem szenved annyira, mint o. Anyja magára hagyta a fiatal lányt, ráadásul barátai sincsenek, hiszen a rabszolgákat nem csupán az ültetvényesek sanyargatják, hanem ok maguk is gyötrik a társaikat, kegyetlenül, brutálisan. Cora úgy látja, nincs más lehetosége, mint a szökés. Amikor eloször hall a föld alatti vasútról, a rabszolgák északra menekítésével foglalkozó, titkos szervezetrol, elhatározza, hogy bármi történjék is, útnak indul. Nem is sejti, milyen hosszú és gyötrelmes út vár rá...
Colson Whitehead fordulatos, megindító regénye, A föld alatti vasút (The Underground Railroad) az 1800-as évek Amerikájába repíti az olvasót, ahol rabszolgatartók és abolicionisták feszülnek egymásnak szóval és tettel, s ahol a szökött rabszolgák és segítoik büntetése kínhalál - a feketék élete ugyanis sokak szemében nem annyira értékes, mint fehér embertársaiké.
A kötet az elmúlt év talán legnagyobb irodalmi szenzációja és egyik leghangosabb könyvsikere. A hírek szerint a történetbol az Oscar-díjas Holdfény címu film rendezoje, Barry Jenkins készül sorozatot forgatni.

Autoren/Hrsg.

Whitehead, Colson

Leseproben

Amikor Caesar felvetette, hogy szökjenek Északra, Cora nemet mondott. A nagyanyja beszélt belole. Cora nagyanyja sohasem látott még óceánt az elott a napfényes délután elott, ott Ouidah kikötojében, ahol vakított a víz, amikor az erod börtönébol feljöttek. Mert a börtönben tárolták oket a hajó megérkezéséig. A dahomey-i emberkereskedok eloször a férfiakat rabolták el, a nokért meg a gyerekekért a következo holdtöltekor mentek vissza, s hajtották oket kettesével összeláncolva, le a partra. A fekete ajtónyílásba kémlelve azt hitte, ott lenn, a sötétben újra találkozik majd az apjával. De akik a falujából életben maradtak, elmondták, apja nem bírta a hosszú gyaloglást, a rabszolgakufárok meg bezúzták a fejét, s ott hagyták az ösvény szélén. Anyja már évekkel azelott meghalt. Cora nagyanyja többször is gazdát cserélt, míg az erod felé vándoroltak, egyik kufár a másiknak adta kagylópénzért, üveggyöngyökért. Ouidah-ban nem tudni, mennyit fizettek érte, mert ott egy tételben keltek el: nyolcvannyolc lélek hatvan láda rumért meg loporért, a szokott kupeckedés után, partvidéki angol nyelven. Épkézláb férfiak, teherbe ejtheto nok többet kóstáltak, mint a gyerekek, így aztán nehéz lett volna egyénekre lebontani az árat. A Nanny hajó Liverpoolból futott ki, s már kétszer is megállt feljebb az Aranyparton. A kapitány részletekben vásárolt, az egységes kultúrájú és egyhajlamú rakományt kerülte. Ki tudja, miféle lázongást robbantanának ki a foglyai, ha egy nyelvet beszélnének? Ez volt az utolsó megálló, mielott nekieredtek az Atlanti-óceánnak. Két sárga hajú, dudorászó tengerész evezett ki Ajarryval a hajóhoz. Borük fehér, mint a csont. A raktér egészségtelen levegoje, az összezártság mélakórja, a megbilincseltek ordítozása az orületbe kergette Ajarryt. Zsenge kora miatt rabtartói eloször nem élték ki rajta vágyaikat, de az út hatodik hetében a viharedzettebb tisztek csak fölvonszolták a raktérbol. Kétszer próbálta megölni magát az Amerikába vezeto úton, egyszer koplalással, egyszer tengerbe veszéssel. A matrózok azonban szokva voltak az efféle áru mesterkedéseihez és ármányaihoz. Ajarry a korlátig se jutott el, amikor ki akart ugrani a hajóból. Tétova járása, szánalmas kinézete rabszolgák ezreitol volt már ismeros, messzirol elárulta szándékát. Láncra verték tetotol talpig: tetézett nyomorúság. Próbáltak együtt maradni az ouidah-i aukción, de a rokonságot portugál kalmárok vásárolták fel a Vivilia fregattról, amelyet aztán legközelebb négy hónap múlva, Bermuda partjaitól tíz mérföldre észleltek: a vízen sodródott. Mindenkit elvitt rajta a pestis. Az illetékes hatóságok felgyújtották a hajót, és nézték, ahogy ropogva ég, s elmerül. Cora nagyanyja mit sem tudott a hajó sorsáról. Haláláig úgy képzelte, unokatestvérei jóságos, nagylelku gazdáknál dolgoznak valahol fönn, Északon, az övénél kíméletesebb mesterséget uzve, szonek-fonnak, ilyesmi, nem a mezon robotolnak. Mesélt is róluk: hogy Isay és Sidoo valamiképp kivásárolta magát a szolgaságból, szabad ember módjára élnek „Pennsylvania városában”; két fehérember beszélgetésébol hallotta ki egyszer ezt a nevet. Ezzel az ábrándozással vigasztalódott, amikor már olyan nehéz volt a terhe, hogy úgy érezte, ezer darabra szakad. Legközelebb akkor adták el Cora nagyanyját, amikor a Nanny rakományának többi részével együtt kiengedték a Sullivan-szigeti elkülönítobol: egy hónapig figyelték oket az orvosok, hogy nem hurcolnak-e be valami ragályt. A szokott, forgalmas nap a Rabszolgatozsdén. Északabbról is, délebbrol is kereskedok, felvásárlók özönlöttek Charlestonba, vizsgálgatták az áru szemét, ízületeit, hátgerincét, nemi betegségek, más kórságok után szimatolva. A bámészkodók nyers osztrigát, sült kukoricát rágcsáltak, a kikiáltók meg ordibáltak. A rabszolgák anyaszült meztelenül álldogáltak az emelvényen. Heves licitálás folyt egy csapat ashanti csodörért, ezekért a közismerten szorgos és izmos afrikaiakért, egy kofejto pallérja meg döbbenetesen alacsony áron tett szert egy falka purdéra. Cora nagyanyja felfigyelt a lebzselok közt egy kandiscukrot majszoló kisfiúra, és azon tunodött, vajon mit rak a szájába. Nem sokkal napszállta elott megvette egy ügynök kétszázhuszonhat dollárért. Többet kóstált volna, de abban az idényben tele volt a piac fiatal lányokkal. Az ügynök ruhájánál fehérebbet még sohasem látott. Színes kövekkel kirakott gyuruk villogtak az ujjain. Amikor megfogdosta a mellét, hogy elég érett-e már, a fém huvösnek érzodött a borén. Megbillogozták, nem eloször, nem is utoljára, és hozzábéklyózták az aznapi vásárláshoz. A társaság még este felkerekedett, a kereskedo bricskája mögött támolyogtak dél felé. A Nanny akkor már úton volt vissza, Liverpoolba, telepakolva cukorral meg dohánnyal. És nem kiáltoztak annyit a rakterében. Azt hihetné az ember, Cora nagyanyja el volt átkozva, annyiszor továbbadták, becserélték, megint továbbadták az elkövetkezo évek során. Tulajdonosai ijeszto gyakorisággal jártak pórul. Elso gazdáját lépre csalta egy vigéc valami szerkezettel, ami állítólag kétszer olyan gyorsan tisztítaná a gyapotot, mint Whitney találmánya. A rajzok meggyozoek voltak, a vége mégis az lett, hogy Ajarryt jegyzoi rendelettel ismét pénzzé tették. Kétszáztizennyolc dollárt hozott a konyhára, az árfolyamesést a helyi piac viszonyai magyarázták. Egy másik tulajdonosát trombózis verte le a lábáról, s az özvegy mindent áruba bocsátott, hogy hazautazhasson az úgymond tiszta Európába. Ezt követoen Ajarry három hónapig volt egy walesi vagyontárgya, az meg három másik rabszolgával és két disznóval együtt elvesztette kártyán. És így tovább. Ingadozott az ára. És ha az embert ennyiszer eladják, jobb, ha odafigyel. Hamar megtanult alkalmazkodni az új ültetvényekhez, megkülönböztetni a niggert mindenáron megtörni akarót a szimplán kegyetlentol, a henyét a dolgostól, a besúgót a titoktartótól. Gazdát és úrnot gonoszsága foka szerint, birtokot lehetoségei és ambíciói szerint. Volt ültetvényes, aki egyszeruen csak meg akart élni a földbol, és voltak férfiak meg nok, akik a világot akarták, mintha azt is holdszámra mérnék. Kétszáznegyvennyolc, kétszázhatvan, kétszázhetven dollár. Bárhová ment, cukor meg indigó fogadta, kivéve, amikor egy hétig dohányleveleket kellett hajtogatnia, mielott újból túladtak rajta. A kereskedo azért állított be a dohányültetvényre, hogy szaporodóképes rabszolgákat vegyen, lehetoleg teljes fogazatúakat és jámbor természetueket. Ajarry meg már no volt. Fogták, vitték. Tudta, hogy a fehérember tudósai a dolgok felszíne alá kukucskálnak, így akarják megérteni, miképp muködik a világ. A csillagok járása az égen, a nedvek együtt munkálkodása a vérben. Ajarry saját fekete testébol csinált tudományt, gyujtötte a megfigyeléseket. Minden tárgynak értéke van, és ha ez az érték megváltozik, minden más is megváltozik. A törött lopótök kevesebbet ér annál, amelyik megtartja a vizet, a horog, amelyen fönnakad a harcsa, drágább annál, amelyikrol lecsúszik a csali. Amerikában az volt a fifika, hogy az embert is tárgynak tekintették. Nem érdemes veszodni egy vénséggel, aki úgysem élné túl a tengeri utat. A jófajta törzsbol származó, eros, ifjú kanokért ellenben bolondultak a kuncsaftok. A rabszolgalány, aki egymás után nyomja ki magából a kölyköket, kész pénzverde, pénz, ami pénzt fial. Ha tárgy vagy – kordé, ló, rabszolga –, az értéked szabja meg a lehetoségeidet. Ajarry ügyelt a helyére. És végül – Georgia. Kétszázkilencvenkét dollárt szurkolt le érte a Randall-ültetvény képviseloje, pedig újabban kifejezéstelen volt Ajarry tekintete, amitol félkegyelmunek is nézhették. Élete végéig nem is szívott aztán más levegot, csak a Randall-földekét. Hazaért, itt volt a szigeten, ahonnét nem nyílt kilátás. Cora nagyanyja háromszor vett férjet magához. Szerette a széles vállúakat, a nagy kezueket, akárcsak az öreg Randall, bár gazdának és rabszolgának más-más munka járt az eszében. A két ültetvény rendesen be volt népesítve, kilencven nigger az északi részen, nyolcvanöt a délin. Ajarry válogathatott. Amikor meg semmi sem adódott, türelmesen várt. Elso férje rákapott a kukoricawhiskey-re, és egyre többször szorította nagy ökölbe azt a nagy kezét. Ajarry egyáltalán nem bánta, amikor beleveszett a messzeségbe: eladták egy cukornádültetvényre Floridába. Utána egy édes fiúval állt össze a déli részrol. Mielott elvitte a kolera, sokat mesélt Ajarrynak a Bibliából, mert az elozo gazdája rabszolga és vallás kérdésében szabadelvu volt. A lány élvezte ezeket a történeteket és példabeszédeket, és úgy gondolta, a fehérembernek igaza van: ne adj ötleteket az afrikainak az üdvözülés kilátásba helyezésével. Hám boldogtalan gyermekei. Utolsó férjének belefúrtak a fülébe mézlopásért. A seb addig gennyedzett, míg el nem pusztult szegény pára. Öt gyereket szült Ajarry ezektol a férfiaktól, mindet a kunyhó deszkapadlójának ugyanarra a pontjára; erre a pontra mutatott, amikor rosszalkodtak. Onnan jöttél, oda is teszlek vissza, ha...